Ugyan, miért játszaná ezt a játékot az ember önnönmagával? Hiszen blöff az egész, már csak akkor is, ha belegondolunk, mennyire igaz ez magunkra. Mindenki tapasztal érzetvölgyeket elvétve -olyan völgyeket, amelyek mélyen a mellkasunkon belül vannak-, és hiába próbálnak kikecmeregni a legaljáról, nem sikerül, mert ebből a völgyből bizony a puszta akarat segítségével nem lehet kimászni. Ha nagyon próbálkozol, egyszer úgyis elcsúszol, aztán meg visszakerülsz a verem fenekére, és ezáltal még a kudarc is szurkodni fogja az oldalad. Nem, szép lassan, ahogy a csiga csúszkál át az úttesten, próbálva túlélni az oldalról érkező hatalmas erejű támadásokat. Ha elég kitartó, képes átjutni a túloldalra, de ha útközben feladja és megáll -akár egy pillanatra is-, sokkalta kisebb esélye lesz a túlélésre, mert a gigászi járműszörnyetegek észreveszik ha az ember feladja (hogy is van ez, most csigáról beszélünk vagy emberről? nem normális ez a figura..), és aljas módon kihasználják a lehetőséget; erőt vesznek magukon, és egy koncentrált célzással a földbe döngölnek.
Na ezt nem szabad hagyni, egy pillanatra sem szabad feladni, különben arra a sorsra jutunk, mint az a szegény csúszómászó, aki nem volt képes kitartóan küzdeni.
     Tehát nem pusztán akarat szükséges ehhez a melóhoz, leginkább kitartás. Néhányunk azt az alternatívát választja, hogy kiírja a történetből a gödör alját, ha már a többi sem segít. De nézzük csak meg alaposabban: nem tűnt el a völgy, hisz nem vagyunk varázslók! Micsoda badarság lenne ezt elhinni. Egyszerűen csak teletömtük azt a kicseszett vermet betűkkel meg szavakkal, ami aztán összeáll valami képlékeny anyaggá, hogy feltölthesse a mélyedést. Ám ez sem nyújt tökéletes védelmet, ugyanis mindenki tudja, hogy az esőnek hatalmas ereje van, képes elmosni bármit, ami nem elég szilárd. Márpedig a mi képlékeny anyagunk egy nagyobb esőzés hatására ingoványosra ázhat, aztán meg majd jól elmerülhetünk a lápban!
Köszönöm, én nem kérek ebből, ennek ellenére ezt az elternatívát válaszottam most jómagam is. De próbálom egyre tömörebbé, egyre szilárdabbá gyúrni a leendő mocsaramat, hogy aztán ne süppedjek el benne tetőtől talpig. Egy titka van az egésznek: tapasztalni kell, hogyan lehet jó anyagot gyúrni, rengeteget tapasztalni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.