"Sikerült megint lehunynia a szemét, bár most már tudta, hogy nem ébred fel többé, hiszen ez az ébrenlét, s az a másik volt a csodálatos álom, képtelen, mint minden álom: egy álom, amelyben valami káprázatos város különös útjain járt, zöld és piros fények között, amelyek láng és füst nélkül égtek, és a térde közt egy hatalmas fémrovar zümmögött..."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.